23-26. oldal

   Van néhány tanulsága ennek a történetnek.
   A gyerekek könnyen megérthetik, hogy arra tanítja őket, hogy maradjanak a Szent Korláton belül. A kissé idősebb gyerekek valószínűleg úgy értelmezhetik, hogy a falunknak jobban kellene érdekelnie minket, mint saját magunk, és készen kell állnunk arra, hogy az életünket áldozzuk érte.
   De minél okosabb vagy, annál nehezebb megérteni az igazi tanulságát.
   Ki gondolta volna, hogy a történet valódi célja az, hogy a tudomásunkra hozza, hogy a démonok tényleg léteznek?

   A karmikus démon története

   Ez a történet kb. 80 évvel ezelőtt játszódik. Élt egy fiú a faluban. Hihetetlenül okos gyerek volt, de volt egy hibája. Ahogy öregedett, egyre nyilvánvalóbbá vált ez a hiba.
   Szörnyen büszke volt az intelligenciájára, és minden mást megvetett.
   Úgy tett, mintha elfogadná az iskola és más felnőttek tanításait, de a fontos leckék sosem jutottak el igazán a szívéig.
   Elkezdett gúnyt űzni a felnőttek ostobaságán, és nevetni a világ törvényein.
   A gőg elveti a karma magjait.*
   A fiú fokozatosan elfordult a baráti körétől. A magány vált egyetlen társává és bizalmasává.
   A magány a karma melegágya.
   Magányában rengeteg időt töltött a fiú gondolkodással. Tiltott dolgokon gondolkozott, és olyan dolgokat kérdőjelezett meg, amiket jobb, ha nem firtat.
   A tisztátalan gondolatoktól akadálytalanul nő a karma.
   A fiú tudatlanul egyre több és több karmát halmozott fel, és átalakult valami nem emberivé - karmikus démonná.
   Mielőtt bárki tudta volna, a falu már üres volt; mindenki elmenekült a karmikus démontól való félelmében. Az elment, hogy az erdőben éljen, de onnan is eltűnt az összes állat.
   Ahogy sétált a karmikus démon, a növények körülötte mindenféle elképzelhetetlen formára görbültek, és elrothadtak.
   Az összes étel, amit megérintett, azonnal halálos méreggé változott.
   A karmikus démon céltalanul vándorolt a halott, eltorzult erdőben.
   Végül rájött, hogy nem lenne szabad ebben a világban élnie.
   A karmikus démon elhagyta az erdő sötétségét. A szemei előtt ragyogóan kavargott a táj. Egy hegyekkel körülvett mély tóhoz érkezett.
   Belesétált a tóba, arra gondolva, hogy egy ilyen tiszta víz biztosan megtisztítja őt a karmájától.
   A démont körülvevő víz azonban nyomban sötét és homályos lett, elkezdett méreggé változni.
   A karmikus démonoknak nem szabad ebben a világban létezniük.
   A démon megértette ezt, és csöndesen eltűnt a tó fenekén.

*Bár a "karma" kanjit használja az író, a jelentése igazából közelebb állhat a bűnhöz, mivel a könyvben csak negatív értelemben jelenik meg ez a szó, maga a karma pedig semleges.