A tanulság ebben valószínűleg sokkal érthetőbb, mint a démon történetében.
Persze ez még nem jelenti azt, hogy meg is értettük a mögötte rejlő valódi jelentést. Legalábbis addig a napig nem, amíg végtelen kétségbeesésünkben és bánatunkban a saját szemünkkel nem láttunk egy igazi karmikus démont...
Bocsánat, néha írás közben az emlékek áradata szinte megfojt, és nem tudom irányítani. Térjünk vissza a gyermekkoromhoz.
Ahogyan korábban is írtam, Kamisu 66 hét faluból áll. A központban gyűlik össze a város közigazgatása. A Tone folyó keleti partján található Hayring1 falu. Északra, egy nagy házakkal ékesített erdő közepén van Pinewind.2 Ettől keletre van Whitesand3, ahol az erdő megnyílik a part előtt. Hayring-től délre fekszik Waterwheel4 falu. A folyó túlsó partján északnyugatra található Outlook5 falu, amely az elhelyezkedéséről kapta a nevét. A rizsföldek menti falu Gold6, a legnyugatabbi pedig Oakgrove.7
Az én szülőfalum Waterwheel. Ehhez a névhez talán szükséges némi magyarázat. Tucatnyi csatorna szeli át Kamisu 66-ot a Tone folyónál, az emberek pedig csónakokkal jönnek-mennek. Ennek ellenére a víz az állandó mozgás miatt elég tiszta volt, hogy fürödni is lehessen benne, bár azt azért kétszer is meggondolta az ember, hogy igyon-e belőle. A házunk előtt, a sok úszkáló, rikító piros és fehér színű koi mellett, egy rakás vízkerék is volt, amiről a falu a nevét kapta. Minden faluban vannak vízkerekek, a miénkben pedig akadt szép számmal; fenséges látványt nyújtottak. Felülcsapott, visszacsapott, alulcsapott, középen csapott... Ezekre emlékszem, de lehet, hogy volt több is. Sokat arra használtak közülük, hogy megkíméljenek minket bizonyos földi teendőktől, mint például a rizshántolástól vagy a búzaőrléstől.
Volt közöttük egy olyan vízkerék is, amely csak néhány faluban volt: ennek fémből voltak a lapátjai és elektromosság előállítására használták. Az értékes energiát a közösségi ház tetején lévő hangosbeszélő működtetéséhez használták fel. Az Etikai Kódex szigorúan tiltotta az elektromosság használatát bármi máshoz.
Minden egyes nap, éppen napnyugta előtt, ugyanaz a dal szólt a hangosbeszélőből. A címe Legenda, és egy szimfónia része, amelyet réges-régen egy furcsa nevű zeneszerző, Dvořák írt.8 A dal szövege, amit az iskolában tanultunk, valahogy így hangzott.9
A Nap már nyugszik a távoli hegyek között
Csillagok díszítik az eget
A mai munkának vége
Szívem könnyed
A hűvös esti szellőben
Gyertek, gyűljetek ide,
Gyűljetek ide
A sötétségben fényesen égő örömtűz
Most kialszik
Az álom könnyedén érkezik
Hívogat a semmibe
Gyengéden vigyáz ránk
Gyertek, álmodjunk,
Álmodjunk.
Amikor megszólal ez a dal, minden gyermeknek, aki még a mezőn játszik, haza kell mennie. Épp ezért akármikor csak erre a dalra gondolok, szinte reflexszerűen a napnyugta képe jelenik meg előttem. A falu alkonyatkor. Hosszú árnyékok a fenyves homokos talaján. Tucatnyi szürke ég tükröződött a rizsföldeken. Piros szitakötők csapatai. De a legélénkebb emlékeim azok, amikor a domb tetejéről néztük a naplementét.
Amikor behunyom a szemem, egy jelenetet látok magam előtt. Valamikor a nyár vége és az ősz kezdete között történhetett, amikor kezdett az idő hűvösebbé válni.
- Most haza kell mennünk - mondta valaki.
1 magyarul kb. szénabálát vagy "széna gyűrűt" jelenthet
2 'fenyőillat', bár több variációt is össze lehetne rá hozni (ez tűnt a legértelmesebbnek)
3 'fehér homok'
4 'vízkerék'
5 'kilátás, remény, őrködés'
6 'arany'
7 'tölgyerdő'
8 Az író Dvořák IX. szimfóniájának II. tételéről beszél, amelynek magyarul Legenda a címe, angolul pedig Going Home ('hazamenetel'). Érdekes egyébként, hogy magának a szimfóniának az a címe, hogy Az Újvilágból; a manga címe ugyanezt jelenti (Shinsekai Yori - From the New World - Az új világból), nyilván nem véletlenszerű volt a választás. Az említett tételt pedig ITT meghallgathatjátok, egy gyermekkórus adja elő, egészen különös hangulatot ad az egész falunak, ha elképzeled, hogy a gyerekek is ezt énekelték az iskolában, és minden nap ez szólt. :)
9 Kerestem, de egyszerűen sehol sem találtam magyar fordítást a szöveghez. Az angol fordító sem az eredeti fordítást használta, hanem lefordította saját magának, én pedig az ő változatát tettem át magyarba. Nézzétek el nekem, verselni sosem tudtam, de megpróbáltam a lehető legszebben lefordítani.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése